Rólunk
SOPONYA
Soponya kisparcellás paraszti szőlőhegye négy borvidék között bújik meg, egy löszhát dél-keleti fekvésű lejtőjén, bő 90 hektár területen. Egy 1559-es iratban már említik a falu szőlőit, majd a török hódoltság alatti elnéptelenedést követően az 1700-as évek elejétől találunk részletesebb kimutatásokat borkészítésről. A rendi társadalom felbomlása után a megváltott szőlőkből a helyiek főként saját fogyasztásra termelték a bort, így a település kiszorult a pár évtizedenként újra rajzolt borvidéki határokon kívülre.
ÖRÖKSÉG
Felmenőim már 1728-ban bordézsmát fizettek az egyháznak. Azóta 12 nemzedék váltotta egymást, lezajlott egy szabadságharc, megszűntek az úrbéri viszonyok. Megküzdöttek a lisztharmattal, majd a peronoszpórával, végül a filoxérával. Elszenvedtek két világháborút, az azt követő államosítást. Viharos évszázadok, melyekben a szőlő művelése, az elvégzett munka becsülete jelentette az állandóságot. Napjainkra a városias életmód terjedésével a dunántúli paraszti szőlőhegyek részben az elvadulás útjára léptek, több falu határában teljesen el is tűntek. Soponyán egy kis közösség még őrzi ezeket a néprajzi értékeket.
SZŐLŐ
A családi gyökereken túl,
most már 944 tő kékfrankos gyökere is köt ehhez a parcellához, melyeket három
ütemben (2018, 2019, 2024) telepítettem el, osztrák klónokkal (A 4-1,
Triebaumer Selection).
Kézzel, kézi eszközökkel művelem, ismerem az összes
tőkét, egyedileg foglalkozom mindegyikkel. A bevetett sorközök fajgazdagságával
fokozom a biodiverzitást, javul a talajszerkezet, növekszik a humusztartalom.
Az ültetvény élettel teli, öröm benne sétálni.
PINCE
A pincét úgy 130-140 éve
építette a családom, én vagyok a hatodik tulajdonosa, megannyi évjárat
megfordult már óvó falai között.
Boraimat modern parasztborként definiálom.
Végtelenül egyszerű technológia mentén készülnek, a legnagyobb odafigyelés
mellett, a beavatkozások minimalizálásával. A termőhelynek köszönhetően friss
karakterűek, gyümölcsösek, már a szüretet követő tavasszal jól fogyaszthatók.