Szedres út

A szőlőhegyre vezető utat a szegélyező szederfák után szedres útnak nevezték el a falubeliek. Tulajdonképpen nem is szeder, de a Dunától nyugatra így hívjuk az eperfát. Jellegzetes formájukat egy különleges metszésmódnak köszönhetik, aminek botolás a neve. Ennek hatására kialakul egy fejrész a törzsön, ahonnan a pár évenkénti visszametszés után új hajtások sarjadnak. Nem minden fa viseli el az ilyen mérvű csonkolást, de az eperfa kifejezetten jól tűri. Így ugyan gyümölcsöt nem sokat érlel, ellenben sok levelet hoz, melyek könnyen elérhetőek. Emiatt kifejezetten kedvező művelési mód, ha selyemhernyó tenyésztés és táplálás céljából ültetik őket.

A Kínából származó fehér eperfa (Morus alba) és a selyemhernyó szimbiózisa évezredekre nyúlik vissza. Magyarországon a selyemhernyó-tenyésztés és az eperfák telepítése Mária Terézia rendeletei, majd a reformkor idején Széchenyi István (1840. Selyemrül című értekezés) munkássága nyomán vált igazán jelentőssé. Kis megtorpanást követően a szekszárdi székhelyű Országos Selyemtenyésztési Felügyelőség felállításával 1880-tól ismét felívelés kezdődött, 1905-ben Olaszország és Franciaország után már a kontinens harmadik legnagyobb selyemgubó-termelői voltunk.

Valószínű ennek a felívelő szakasznak köszönhetjük a soponyai szedres út fáit is, melyekről nagyapám elmondása szerint a két világháború között a leventék szedték a levelet a selyemhernyók számára, hogy a selyemből majd ejtőernyők készülhessenek. A bő egy méteres átmérő is 100-120 év körüli korra utal, valamint a fáknak már elég időseknek kellett lennie az 1920-30-as évekre a "levél szürethez".

Soponya és az eperfák közös története azonban még korábban kezdődött, hiszen a falut birtokló gróf Zichy Ödön a kertészet és a tájépítészet nagy rajongójaként örömmel hódolt olyan újdonságoknak, mint a selyemhernyó tenyésztés és vele együtt a szederfák meghonosítása. 1843-ban a Fejér Megyei Szederfatenyésztő Társulat elnökének is megválasztották. Vélhetően az ott folyó munka után kapta nevét a nagylángi (ma soponyai) kastélyához legközelebbi majorsága is, amit a mai napig Selyem-majornak hívnak.