Seregélyestől Hollywoodig
Számos családban őriz az emlékezet "Amerikába" emigrált ősöket, hiszen pusztán 1895 és 1920 között mintegy 1 millió 200 ezer magyar bevándorló érkezett az "Ígéret földjére". Köztük Korponai Erzsébet üknagyanyám húga, Lídia is. Néhány generációkon keresztül fennmaradó információ és fiókok aljában porosodó fotó jelentette a kutatásom kiindulási alapját, amit az Ancestry, FamilySearch és MyHeritage oldalakon talált információk rajzoltak ki egy izgalmas, jól dokumentált élettörténetté.
Időrendben haladva nem is a Korponaiakkal kezdeném, hiszen a tengerentúli magyar diaszpórán belül több magyar szál egyesül majd közös fonallá.
Az 1900-as népszámlálási adatokból kiderül, hogy Migléczi János 1890-ben vándorolt ki, 33 évesen, majd két év múlva követte felesége Erzsébet és lányuk Mária. A kis Emily és Lizzie már New Jerseyben látta meg a napvilágot. 1910-ben Mária már nem lakik a családdal, mely további 4 gyermekkel és Emily férjével (Szilágyi Józseffel) 9 fősre duzzadt. Mellettük még további 8 férfit jegyeztek fel a házban "boarder"-ként, akik 1907 és 1910 között érkeztek az USA-ba, 20 és 49 év közöttiek. Migléczi család kivándorló tagjaihoz hasonlóan magyar nemzetiségűek voltak, de anyanyelvük "slavonian", ami bármelyik szláv nyelvre utalhat. Mindannyian kohó segédmunkásként dolgoztak az amerikai nehézipar egyik akkori fellegvárában. A boarder magyarosításával született meg a burdos kifejezés, mely kosztért és szállásért fizető bérlőt jelent. Az ilyen burdosházakban többnyire a házigazda felesége (a burdosasszony) takarított és mosott rájuk, főzött nekik. Nem volt ritka a meleg ágyas rendszer sem, ahol a helyhiány miatt a váltott műszakban dolgozók egymásnak adták át ágyaikat, ami így soha nem hűlt ki.
Lénárt Lukács 1898-ban látta meg a napvilágot az észak-magyarországi Polgáron és pár hónappal az első világháború kirobbanása előtt 1914. március 26-án hajózott ki Bréma kikötőjéből az SS Cassel óceánjáró gőzhajón. Az utazás az észak-atlanti vizeken akkoriban is még viszonylag lassú és monoton volt, 17 nap múlva kötöttek ki Baltimore kikötőjében. A legolcsóbb jegyekkel utazó bevándorlók jellemzően a levegőtlen fedélköz hatalmas hálótermeiben múlatták az időt, sokemeletes vaságyakon aludtak. Az ellátás a legegyszerűbb ételekből állt, és sokszor a legalapvetőbb higiéniai követelmények is hiányoztak. A nyelvi korlátokat áthidaló zene és kártya vitt kis színt a szürke utazásba, de a megbetegedéstől való félelem végig ott lappangott az utasokban. Egy komolyabb betegség ugyanis könnyen karantént vagy akár a visszautat jelenthette Ellis Island-ről Európába.
A német Norddeutscher Lloyd (NDL) hajótársaság 1901-ben bocsátotta vízre az SS Casselt, ami Németországból szállított alkalmanként bő 2000 utast New York, Baltimore és Galveston kikötőibe. A háború kirobbanásával az észak-atlanti vizek brit blokád alá kerültek, így a háború végéig kikötőben vesztegelt, majd 1919-ben háborús jóvátételként a franciákhoz került, melynek lobogója alatt 1926-ig szolgált Marechal Gallieni néven.
Az utaslista alapján Lukács úticélja Detroit volt, ahol barátja Szabó Sándor várta. 1920-ban itt házasodnak össze Elizabeth (Lizzie) Migléczivel és három fiúk születik: Lukas, William és Robert.
Üknagyanyám húga, Korponai Lídia Seregélyesen született 1893-ban, hatgyermekes családban. Apja György, kezdetben földművesként dolgozott, majd börtönőrként Székesfehérváron, később csősz a seregélyesi Selymes pusztán. Lídia már itt jött a világra. Férjével, a kemenesmagasi Mesterházy Istvánnal 1921. március 15-én hagyják el Európát Antwerpenből, az SS Scandinavian fedélzetén. Ez az óceánjáró gőzhajó a Canadian Pacific Line kötelékében szállított utasokat Európa és Kanada között.
Ez a vonal jóval kedvezőbb árainak köszönhette kedveltségét, illetve a Kanadán keresztüli beléptetés kevésbé volt szigorú, mint a rettegett Ellis Island-i. István és Lídia is ezen az útvonalon érkezett meg az Amerikai Egyesült Államokba, ahol a vermonti St. Albansban regisztrálták őket március 31-én. Még éppen időben, ugyanis a kongresszus május 19-én elfogadta az "Emergency Quota Act"-et (azaz "Sürgősségi Kvótatörvényt), amely véget vetett a szabad bevándorlás időszakának. Az úticél: East-Chicago, a sógoruk Raksányi István már várta a fiatal párt. 1925. július 6-án Detroitban megszületik lányuk, Julianna. 1927-ben már Denver címjegyzékében tűnnek fel Coloradoban és Mesterházy István is itt hal meg 1927 végén. Lídiát az 1928-as denveri címjegyzékben még özvegy szakácsként regisztrálták. Ezt követően találkozik a magyar származású Joseph Pall-al, akivel 1929-ben házasságot kötnek a michigani Flintben. A házassági okmány szerint József ács, Lídia pedig varrónőként dolgozik. Itt születik közös gyermekük Violet 1930. február 24-én. Bérelt házban laknak, a bérleti díj havi 20$. Nyitnak egy élelmiszerboltot, ami az 1933-as városi címtárban már megtalálható és fotók is készültek a családról a bolt előtt. Lídia ezeket a fotókat vélhetően 1936-os magyarországi látogatásakor hozhatta haza, ugyanis neve szerepel az SS Bremen Bréma - New York közötti járatának utaslistáján. Itt legközelebbi magyarországi rokonként József bátyját jelölte meg, aki ekkoriban Budafokon dolgozott rendőrként.
1939-ben Joseph Pall mindössze 49 évesen meghal. A 10 év házasságuk előtt neki is volt egy "előző élete". 1889-ben született az észak-magyarországi Felsőkelecsényben és Fiuméből az RMS Slavonia gőzhajón érkezett meg New Yorkba 1906. november 30-án. 1910-ben feleségül veszi az ónodi születésű, 1904-ben emigrált Nagy Idát, három lányuk születik: Rosika, Valeria és Alice. Útjaik később szétválnak.
Az RMS Slavonia 1902-ben készült el és a brit Cunard Line hajótársaság Magyar Királysággal kötött szerződése értelmében Fiume – Trieszt – Nápoly – New York útvonalon közlekedett. Rövid karrierje 1909-ig tartott, amikor az USA-ból hazafelé zátonyra futott az Azori-szigeteknél és helyrehozhatatlanul megrongálódott. Sokáig a CQD vészjelzést használták a hajókon, de nem sokkal korábban nemzetközileg elfogadták az egyszerűbb, könnyebben érthető SOS kódot. Így vált a legelső hajóvá a történelemben, amely tényleges vészhelyzetben leadta az SOS jelzést.
Lydia Pall az 1940-es népszámlálási adatok alapján özvegyként él két lányával a michigani Lincoln Park-ban, a saját vállalkozásban dolgozik és 3500$ értékű saját ingatlanban laknak, a bolttal egy épületben. Az idősebb lány, Julianna belehabarodik egy fiatal katonába, a fentebb említett Lukács család legidősebb fiába, Lucas Lenartba, így még annak katonai szolgálata alatt összeházasodnak Kentucky-ban, 1943-ban. 1945-ben megszületik legidősebb fiuk Paul. Ezután Los Angelesbe költöznek, ahol Lucas egy repülőgép gyártó üzemben összeszerelő, Julianna pedig eladó egy likőr boltban. John már itt születik 1947-ben, majd utolsóként David. A család végül visszaköltözik Michiganbe és Detroitban telepednek le. Julianna 2013-as halálakor a családja által írt nekrológban említik testvérét - akivel nem igazán tartotta a kapcsolatot - illetve fiatalkorában elhunyt szüleit (amiről tudjuk, hogy csak félig igaz; mert Lídia 1977-ben halt meg).
Violet Pall 1948-ban megy férjhez egy texasi származású hivatásos katonához, David Ike Gower-hez, aki a második világháború után a koreai és a vietnámi háborúban is a haditengerészetnél illetve a légierőnél szolgált. Kapcsolatuk válással végződik. Ibolya életéről keveset tudni, leszármazottaknak nem találni nyomát, 1960-ban feltűnik a neve egy los angelesi választói nyilvántartási íven. Később is kaliforniai címek jönnek fel a neve kapcsán.
Édesanyjával, Lídiával a Hollywood Hills Forest Lawn Memorial Park-ban nyugszanak, a Warner Bros. Studios és a Walt Disney Studios szomszédságában.
