Nagyapám mesél: Hegyőrök

Nagyapám (Osváth István, 1929-2009) elbeszélése a soponyai hegyőrökről.

"Amióta én emlékszem, azóta zártkert a szőlőhegy. Régen két kapu volt és két állandó hegyőrt alkalmaztak. Olyan 250-260 présház lehet a hegyen, a terület meg 200 kataszteri hold (katasztrális hold) körül van. Az egész terület körül volt árkolva, az árkok sűrűn tele voltak ültetve meggyfával, illetve később diófákat is ültettek. Ezeknek a termését mindig elárverezték, az összeg a Hegyközség pénztárába került. Ezen kívül minden holdról egy kéve vesszőt is kaptak a hegyőrök. Jó volt az fűteni, meg a kemencébe. A két hegyőr állandóan kint volt a szőlőben, fokossal jártak. Ha valakit elkaptak, akkor mindig átadták a csendőröknek. A hegyőr csak vasárnap ment haza tisztálkodni, borotválkozni, de ebéd után már ment is vissza. A többi napon a felesége minden délben vitte neki az ebédet. Az volt a hegyőr dolga, hogy az egyik a középúttól felfelé, a másik lefelé éjjel végigjárta a présházakat. A gazda, ha kint volt a hegyen, egy karót odatámasztott az ajtóba egyenesen. A hegyőr meg körösztbe tette. Ebből látta a gazda, hogy járt ott a hegyőr. Persze, ha valaki kint volt éjszaka is a hegyen, ahhoz bement. Mindenhol ilyen decis poharak voltak, azzal megivott egyet, aztán ment tovább. Az éréskor segédpásztorok is voltak, főleg a külső szőlőknél vigyáztak. A hegybíró Cseke István volt. Voltak tisztségviselők is. Ezek, meg a doktor, a jegyző, a Kayos rektor, a tiszteletes, meg apám is – ugye elöljáró volt a faluban – mindig összejártak, mikor melyik pincénél. Általában reggelig szoktak lenni, de volt, hogy több napig is. Volt kint szalonna, kolbász, lőttek valami vadat, azt megkészítették, aztán elmulatoztak."

Forrás: Strohéber József szakdolgozata