Kolerajárványok Soponyán

A pestis visszaszorulásával, majd eltűnésével a 19. század "fekete halála" a kolera lett, mely a modern kor első világjárványaként írta be magát a történelemkönyvekbe. Indiából indulva először Ázsián söpört végig, majd az 1826-28 között zajló perzsa-orosz háborúból a katonák hazavitték Moszkvába. Az 1830-as lengyel felkelés leverésére kivezényelt orosz hadsereggel érkezett meg a baktérium Európába, ahonnan 1832-ben már az Amerikai Egyesült Államok területére is tovább terjedt.

A kolera kórokozója a "Vibrio cholerae" nevű baktérium. A megfertőződés a kórokozóval szennyezett víz vagy élelmiszer útján történik. A betegség főként rossz higiénés körülmények között terjed, ahol korlátozott a tiszta ivóvízhez való hozzáférés. Tünetei a hányás, hasmenés (rendkívül híg, rizslészerű széklet; akár napi 10-20 liter folyadék veszteség) okozta kiszáradás, sóveszteség, ami a szervezet ionháztartásának teljes felborulását eredményezi. Ennek hatására a vérnyomás drasztikusan lecsökken, keringési sokk áll be, amely kezelés nélkül órákon belül halálhoz vezethet. A korabeli források epés hányás, mirigy, epemirigy néven is emlegetik. A mirigy szavunknak korábban döghalál, illetve fekély volt a jelentése. A kolera a latin cholera, illetve a görög kholera átvétele. A görög szó forrása a kholé (epe), mivel a betegség gyakran jár epehányással. 

A Galíciában fellépő ragályra adott válaszreakcióként a frissen megalakult bizottság 1830. december 26-án zárlatot rendelt el a Magyar Királyság északkeleti határátkelőin. A kezdetben sikeres intézkedést azonban túl korán oldották fel, így nyár elején a kolera bejutott a Felső-Tisza vidékére. A gyors terjedést követően Soponyán hatalmas erővel robbant ki a járvány. Az első haláleset 1831. augusztus 9-én történt és a következő három hétben 157 lakos hunyt el. Augusztus 26. és 27. a legsötétebb napok, 17-17 temetéssel. Ezen időszak kaotikusságát hűen közvetíti az amúgy nagyon áttekinthetően vezetett református halotti anyakönyv káosza. Szeptember elejétől október 5-ig még 24 áldozatot követelt a ragály, időközben október 3-án fel is oldották a zárlatokat Magyarországon. A református lelkész 1831-ben összesen 195 elhalálozást jegyzett fel, melyből 152 esetben a kolera volt a felelős. A katolikusok 29 fős veszteségével összesen 181 lelket rabolt el a járvány. 1828-ban Ludovicus Nagy - "Notitiae politico - geographico - statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum" című művében 154 házat és 1600 lakost említ Soponyán, így a veszteség a falu lakosságának több, mint tíz százalékában mérhető. Fejér vármegye 145 településéből 100 volt érintett és 15559-en megfertőződtek, végül 7202-en bele is haltak a betegségbe. Országosan 236032 fő áldozatot szedett, ami a Magyar Királyság akkori lakosságának 2,8 százaléka.

Sajnos a kolera nem tűnt el végleg és az első világháborúig több kisebb és négy jelentős járvány robbant ki az országban. Az 1835-37 közötti Soponyán egyáltalán nem szedett áldozatot. Az 1848-49-es szabadságharc alatt kirobbanó járványban viszont 24-en meghaltak. Ez eltörpül az 1855-ös adatok mellett, amikor 54 halálesetnél jegyeztek fel kolerát és 19-nél arra utaló tüneteket a halál okaként. Az 1872-73-as, egyben utolsó nagy pusztítást végző pandémia szerencsére Soponyát kevésbé érintette, a 9 halott elenyésző más települések adataihoz hasonlítva.

A higiéniai viszonyok javulásának és az ásott kutakat váltó, mélyebb rétegekből tisztább vizet adó artézi kutaknak köszönhetően a 20. század elejére visszaszorult a betegség. Az egyre elszigeteltebb eseteketnél a védekezés szervezetté, mondhatni rutinszerűvé válásával és az orvostudomány fejlődésével sikerült szinte teljesen felszámolni a kolera járványokat.